Történelem, Helytörténet
Fülszöveg
A XX. század elejére Szabadka lett – Budapest és Szeged után – a Magyar Királyság harmadik legnépesebb városa, amelynek lélekszáma 1914-re elérte a 100 ezer főt, ennek 60%-át alkotta a magyarság. Dél-Magyarország legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központjának számított. Fekvésénél fogva már békeidőben is jelentős katonai erő állomásozott a városban. Az I. világháború kirobbanásával fontossága – különösen a szerb hadszíntér közelsége, valamint az itt keresztülfutó és egymást keresztező vasútvonalak miatt – még jobban felértékelődött, s hamarosan tartalékkórház és járványkórház kezdett itt működni. A szabadkai katonák a háború kezdetétől a legvéresebb küzdelmekben vettek részt, aminek következtében nagyok voltak a veszteségeik, de a városban kialakított katonai kórházakban ápolt sebesültek és betegek közül is sokan elhunytak, akiket a szabadkai temetőkben helyeztek örök nyugalomra. A kötet a szabadkai és a Szabadkán elhunyt – a polgári halotti anyakönyvekbe 1914 és 1920 között bejegyzett – 1460 katonának állít emléket.
ELŐSZÓ Sartre írja egy helyen, hogy sok mindenre megtanítanak bennünket, de élni nem. Sok igazság van ebben. Az élet annyiféle érzés, gondolat, szü...
PENGERAJZ AZ ÚT PORÁBA Péter László megrajzolt kérdései és szóba öntött képei elé Minden lehet minden, és minden lehet semmi. Nézőpont kérdése. Az...