Irodalomtörténet
ELŐSZÓ
(...)
2002 szeptemberében Szalai Rózsa unokahúga, Nagy Borbála Ildikó, aki a Kosztolányi-hagyaték jogutódja, elhívott magához, hogy a Ménesi úti házban megmutassa a Kosztolányi-hagyatékot. Egy csodálatos napot és éjszakát tölthettem ebben a házban, ahol szinte minden sistergett Kosztolányi Dezső és családja emlékétől. Mondhatom, hogy éjszaka le sem hunytam a szemem, és úgy éreztem egy-egy pillanatban, hogy maga a költő is ott van, az íróasztala fölé görnyedve épp új regényén dolgozik.
Egy nagy, poros, máladozó kartondobozban nagyon sok dokumentumot, jegyzetet, levelet és képet találtam. Az anyag nagy része Kosztolányi Ádámmal és édesanyjával kapcsolatos. Könyvemben a hagyaték egy kis részét dolgoztam fel, nem az irodalomtörténész, inkább az olvasó szemével.
Fogadják szeretettel:
Bogdán József törökkanizsai plébános
(részlet az Előszóból)
„Már régóta érezzük szükségét egy olyan kiadványnak, mely általános képet nyújt a Vajdaságban élő magyarság népdalkincséről” - írta Bodor Anikó Va...
Domonkos István megzenésített verseiről Gondolatok egy tanulmányhoz – levél helyett „Életemnek egy zenei akkord szabott irányt. Disszonáns akkord ...