Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
„GYARAPODOM, BÁR ELFOGYOK” Sziveri János (1954–1990) Alig néhány esztendeig lehetett otthon valahol. Földönfutó volt, helyét kereső...
Az erdő fohásza VÁNDOR, ki elhaladsz mellettem,Ne emelj rám kezet!Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli évszakokon,Én vagyok tornácod barátságos f...