A magyar–szerb frazeológiai szótárról

Andrić Edit: Magyar-szerb frazeológiai szótár / Edita Andrić: Mađarsko-srpski frazeološki rečnik. Forum, Újvidék, 2024.

Mi tagadás, dr. Andrić Edit tanárnő Magyar–szerb frazeológiai szótárán több éven át folyt a kiadói-szerkesztői munka. A szerző több mint két évtizede foglalkozik frazeológiával – e kötet megjelenésének ötlete is ekkor, ezekben az időkben fogalmazódott meg benne; a frazématár intenzívebb előkészületei öt évvel ezelőtt vették kezdetüket; a tényleges kézirat-előkészítés, a szerkesztői folyamat megkezdése 2021 környékére tehető.

Pár bekezdéssel lejjebb persze – a szerző gondolatait segítségül hívva – részletezni fogom, mik is a frazémák, a frazeológiai egységek, de – kérem az Olvasót – hadd következzen most pár szubjektív gondolatsor a (társ)szerkesztőtől, azaz tőlem.

A frazématáron való munka megkezdésekor már túl voltam A horvát és a szerb irodalom magyar recepciója című hatalmas bibliográfia (szerzője dr. Györe Géza), a Burzan–Kacziba-féle szerb–magyar középszótár megfeszített szerkesztési-előkészületi munkálatain, végigkövettem a műszaki szerkesztést, a nyomdába adást, a megjelenést. Szintén többéves projekt volt mindkettő. Álmatlan éjszakák egész sora. Kételyek és kétkedések: biztos a jó verziót adtuk le a nyomdának?; nem kevertem össze valamit? – sorolhatnám. Közben persze más munkák is. – És már ekkor abban bíztam, hogy az efféle feladatok a jövőben el fognak kerülni, hisz egyrészt úgy érzem, túlmutatnak a kompetenciáimon, a szerkesztői-lektori munkakörön; másrészt meg manapság nem ilyen módon, hanem adatbázisok segítségével, szakszerkesztőségekben állítják össze a készülő szótárak szócikkeit, határozzák meg a címszóállományát. (Azért utóbbi körülmények hiánya igencsak alkalmas arra, hogy elnyújtsa az előkészítési-szerkesztési feladatokat.) – Sorolhatnám ezt is. – Összegezve: ugyan az említett kiadványok számos lemondással, elmulasztott (félretett) lehetőséggel jártak, de – ahogy ezt mondani szokás: – legyen ez az én problémám. A frazématárnál maradva: csak az elmúlt napokban barátkozom a tényekkel, lapozok bele a könyvbe, olvasom „másképp”, és látom, a tanárnő munkája egy valóban megkerülhetetlen, kapitális mű lett. Vitathatatlan. Az ő érdeme.

A frazeológiai szótáron való munka során sem állt meg az élet, közben számos könyvnek voltam a szerkesztője, kiadói konzulense, és egy másik hatalmas vállalkozásnak is a koordinátora-munkatársa: a fent már említett szerb–magyar középszótár elektronikus verziója elkészítésének (szotar.forumliber.rs). De a most is készülő magyar–szerb szótár állományába is javasoltam címszókat, szócikkeket, aztán kiderül, hogy a majdani szerkesztők, a szótár összeállítói, csapata mit tart ezekből felhasználhatónak.

No, de ennyi személyes gondolat, megjegyzés után térjünk is nyomban vissza a Magyar–szerb frazeológiai szótárra, erre a térségünkben egyedülálló és hatalmas vállalkozásra, amelynek végeredménye – nem túlzok, még ha „frázissal” is élek: – magáért beszél. Érdemes talán körbejárni a legfőbb kérdéseket, vajon mik is azok a frazémák, egyáltalán mit tartalmaz a mű, majd áttérni a felépítésére, állományának eredetére, érinteni a célnyelvi (azaz a szerb) egységek meghatározását – a megfeleltetéseket stb.

A frazémák vagy frazeologizmusok (frazeológiai egységek) meghatározására, pontos definiálására maga a nyelvtudomány sem szívesen vállalkozik, lényegében érthető okokból. Számos megközelítéssel találkozhatunk a szakirodalomban. – Itt emelném ki, hogy Andrić Edit tanárnő egy mindent átfogó, alapos, precíz, kétnyelvű elméleti megközelítést közöl a mű Bevezetőjében. Nemcsak a frazémák elméleti hátterét járja körül, hanem – kétnyelvű alkotás lévén – a megfelelő célnyelvi jelentésmagyarázatok meghatározásának problémáját is elemzi. Nagy baklövést követnék el (lám, egy frazéma!), ha a Bevezetőből nem közölnék pár gondolatot szó szerint:

„[…] Elsősorban a mai beszélt és írott nyelvben gyakran előforduló állandósult szókapcsolatok találhatóak meg a szótárban, de nem idegenkedtünk a szlengre jellemző szószerkezetektől és a diáknyelvi formáktól, ezért nem hagyhattuk ki az enyhén durvának, vulgárisnak minősíthető kifejezéseket sem, amelyekre igyekeztünk hasonlóakat találni a célnyelvben. Ugyanakkor a bibliai forrásokból, az ókori mitológiákból, az irodalmi művekből és ismert történelmi anekdotákból származó szállóigeszerű idézeteket is számításba vettük, amelyek többnyire az egyetemes európai kultúra részét képezik.” És:

„A frazeologizmusok egy nyelv legnehezebben elsajátítható részeit képezik, mivel nem szó szerinti jelentést hordoznak, hanem átvitt vagy kontextuális, gyakran már nem áttetsző jelentésen alapuló egységekről van szó.”

Míg az első idézet elsősorban a frazémák szerkezetére, „megjelenési formájára” utal, s a következőket olvashatjuk: „állandósult szókapcsolatok”, „szószerkezetek”, „nyelvi formák”, „kifejezések”, „anekdoták”, „szállóigék”; addig a második idézet ezen egységek jelentésére összpontosít: „nem hordoznak szó szerinti jelentést”, jelentésük átvitt vagy kontextuális. Vagyis kell valami, valami olyan jelentésbeli „többlet”, amely lehet, hogy épp „nyelven kívüli”. Utóbbi jelentéskörök és formai egységek „összjátékát” sosem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha frazeologizmusokban gondolkodunk. Nézzünk meg ebből a szempontból két mondatot: „Péter szerda helyett csütörtököt mondott.” És: „A puska a vadászaton csütörtököt mondott.” Míg az első mondat jelentése konkrét, a másodiké már módosult, elmozdult az elvont jelentéstartam irányába: mondhat-e bármit egy tárgy, eszköz, s ha igen, miért épp csütörtököt? – tehetjük fel a kérdést, és már e kérdésfelvetéssel megragadtuk a frazeologizmusok lényegét. Vagyis máris lett egy frazémánk, a „csütörtököt mond”, amelyik be is került e magyar–szerb frazématárba, felkereshető a CSÜTÖRTÖK főnévi és a MOND igei vezérszók alatt. Mindkét előfordulásnál megtalálható a frazéma típusa (esetünkben SZ-szel rövidítve, mert szólás), valamint a stílus- és használati körére való utalás (itt biz.-zel rövidítve, mert bizalmas használatú). És persze a szerb jelentésmagyarázat: otići bestraga; ćorak; zakazati; riknuti [za uređaje].

Mit is fontos már ezen egyetlen példán és a leírásán észrevennünk? Elsősorban azt, hogy milyen frazématípusok kerültek a szótárba. Nyilván nemcsak szólások, hanem közmondások (K) is: „aki á-t mond, mondjon bé-t is”; „más kárán tanul az okos”; „nem erőszak/kényszer/kötelező a disznótor”. Valamint helyzetmondatok (H): „oda se neki!”; „mint azt a mellékelt ábra mutatja”; „itt repül a kismadár!” stb. (Lehet, hogy e kis összefoglaló Olvasójában fel sem merült, hogy e példák egyike-másika frazéma. Pedig igen. Csak használatuknak, az esetek többségében, nem is vagyunk tudatában. Úgy válogatjuk meg őket, mint egy-egy adott beszédhelyzethez való legmegfelelőbb szót, szókat.) Természetesen ezeknél is megjelennek a megfelelő stílus- és használati körre való utalások és nem különben a frazémák szerb nyelvű, célnyelvi megfelelői.

És itt álljunk meg egy pillanatra! Ahogyan az a „disznótoros” példánál látható, a frazéma elemei – perjelekkel jelölt – váltakozásokat mutatnak. Ez a jelenség a frazémák variabilitásából adódik, hiszen bizonyos frazémáknak több változata is ismert. A lehetséges variánsok szintén megtalálhatók a frazématárban, azaz a perjelekkel jelölt egységek külön-külön is: „nem erőszak a disznótor”, „nem kényszer a disznótor”, „nem kötelező a disznótor”. Vagyis felkereshetők természetesen a DISZNÓTOR; az ERŐSZAK, a KÉNYSZER és a KÖTELEZŐ vezérszók alatt. Ebből az is következik, hogy lehetőség szerint az úgynevezett tartalmas szavak vezérszóként jelentek meg a frazématárban, a nem tartalmasak (a névelők, tagadószók, kötőszók, névutók, indulatszók, személyes névmások és a létige) viszont nem. Tehát a szótár nem az utalásos elvet követi. Ezt a módszert abból a megfontolásból választottuk, hogy a nem filológiai érdeklődésű szótárhasználó dolgát megkönnyítsük. Mindennek további előnye, hogy így nem volt szükség általános vagy fogalomköri szómutató összeállítására. Mind a vezérszók felépítését, grammatikai tulajdonságait, mind a frazémavariánsok kérdését lehetne itt tovább részletezni, de ezzel nem terhelném az Olvasót.

Viszont kitérnék a monofrazémák kérdésére, mivel ilyen frazeológiai „elemeket” is tartalmaz a szótár, azaz nemcsak mondatokat vagy két-három szavas elemeket (vö. „itt repül a kismadár!” és: „oda se neki!”). Monofrazémáknak tekintjük azokat a szóképeket, amelyek egyetlen (összetett) szóban öltenek testet. Ezeket a szóösszetételeket felvettük egy-egy olyan frazeologizmus mellé, amely valóban ki is fejezhető összetett szóval. Például: „olyan szép, mint az álom” → álomszép. Ezek az egységek az összetételi előtagok és utótagok alapján kereshetők. Az „álomszép” például az ÁLOM és a SZÉP vezérszóknál.

Még csak annyit, hogy felmerül a kérdés, milyen szakirodalmi forrásokból, gyűjteményekből állította össze a szerző a magyar állományt? Elsősorban már meglevő egynyelvű (természetesen magyar) frazeológiai szótárak korpuszából. Vannak köztük szlengből származók (adott esetben durvák, vulgárisak): „csalánra hugyozott”; mitológiai hátterűek: „Achilles-sarka vkinek/vminek vmi”; bibliai eredetűek: „sírás és fogcsikorgatás”; „általános” szállóigék: „a kocka el van vetve”; irodalmi művekből származók (szállóigék): „a gép forog, az alkotó pihen”. Másodsorban (jóval kisebb arányban) a vajdasági magyar frazeológiában jelen levő egységekből: „lópikula, cintányér”. Természetesen minden egyes frazémánál feltüntetve a szerb jelentésmagyarázatot, -magyarázatokat. Itt kell kiemelni, hogy a szerb jelentésmagyarázatoknál szögletes zárójelben lettek feltüntetve azon kiegészítések-értelmezések, amelyek alapvetően a magyar frazeologizmus jelentését árnyalják tovább. Zömében magyar vonatkozású, a katolikus vallással, bizonyos szokásokkal, magyar írókkal és műveikkel kapcsolatba hozható frazeologizmusok (köztük szállóigék) magyarázatánál éltünk a szerkesztés során ezzel a lehetőséggel.

S ha már a frazeologizmusokkal, fajtáikkal vagy épp az egyes példákkal tisztában vagyunk, érdemes megosztani a következő adatokat: számításaink alapján a frazématárban megközelítőleg 31 500 frazeologizmus kapott helyet, és körülbelül 7400 vezérszó alapján kereshető ez az állomány. – Joggal állíthatom, hogy korszakalkotó és egyedülálló művet tarthat majd a kezében az Olvasó, a frazématár forgatója, legyen az (mű)fordító, tanuló, bárki, aki érdeklődést tanúsít a két nyelv iránt. Jómagam mindenkinek szeretettel ajánlom.

Mivel a könyv szerkesztése a nevemhez is fűződik – azaz nem egy tőlem független alkotásról írok –, szeretnék külön köszönetet mondani a közreműködő munkatársaknak és kollégáknak. A könyv két recenzensének, prof. dr. Bárdosi Vilmos professor emeritusnak, prof. dr. Tvrtko Prćićnek; a társszerkesztőnek, prof. dr. Dušanka Zvekić-Dušanovićnak; a magyar nyelvű lektornak, Buzás Mártának; a szerb nyelvű lektornak, prof. dr. Milan Ajdžanovićnak; valamint végül, de nem utolsósorban a könyv műszaki szerkesztőjének, Csernik Elődnek. S persze támogatóinknak, Tartományi Művelődésügyi, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárságnak; a Magyar Nemzeti Tanácsnak; a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának; valamint a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek.

Brenner János (2024. december)