Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Fülszöveg
Száz esztendő pergett le azóta, hogy betemették a nagy háború (1914– 1918) utolsó lövészárkait. Az olvasó kezébe adott könyv azoknak az őseinknek az emléke előtt tiszteleg, akik harctéri árkokból, bunkerekből és kavernákból költöztek a katonatemetőkbe, azok előtt hajt fejet, és mond értük imát, akiknek csontjai Európa-szerte porladnak. A hősök közül nagyon kevesen nyugosznak a topolyai Nyugati temetőben. A könyv azokról a felmenőkről is tisztelettel emlékezik meg, akik a harcokat megjárva életben maradtak, és a megpróbáltatások után itthon szorgalmasan művelték a földet, dolgoztak műhelyükben, illetve folytatták az 1914-ben kényszerűen megszakított felső iskolai tanulmányaikat.
Fülszöveg A kötet egy legenda nyomába ered, hogy azután elmélyült kutatói munkával valósággá formálja Todor Manojlović nagybecskereki szerb költő, ...
ELŐSZÓ Sosem mulasztom el, hogy Cs. Simon Istvánnak a Magyar Szó vagy más, délvidéki magyar újság, folyóirat hasábjain megjelent írását elolvassam....