A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Sors-kanyar a Don mentén
2021. október 14., 11:45
Sors-kanyar a címe a budapesti székhelyű Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínház legújabb előadásának, amely a Don-kanyar tragédiájának 80. évfordulója alkalmából az ott harcoló katonáknak és elesett hősi halottaknak állít emléket. A 2. magyar hadsereg a keleti hadszíntéren 1943 januárjában a Voronyezs körzetében vívott harcok során rendkívül súlyos, megsemmisítő veszteségeket szenvedett. A Don-kanyarban vívott harcok a magyar hadtörténelem legszomorúbb fejezetei közé tartoznak: a megfelelő fegyverzet és felszerelés nélkül kiküldött, lehetetlen feladattal megbízott honvédek ezrei szenvedtek, és vesztek oda a mínusz 40 fokos orosz télben. A doni tragédiát feldolgozó előadás Horgoson és Szabadkán készült a Magyar Nemzeti Tanács támogatásával, október 27-én és 28-án lesz két bemutatója, majd Budapesten november 6-án viszik színre a színház Pozsonyi út 58 szám alatti székhelyén. Kálló Béla rendezőt és Szigeti Réka dramaturgot kérdeztük a produkcióról.

Jövőre lesz a Don kanyarban történt tragédia 80. évfordulója, ez az egyik oka, hogy elővettük a témát, mondja Kálló Béla rendező. – A másik ok pedig, hogy nagyon régóta foglalkoztat bennünket, színházi alkotókat ez a kérdéskör. Mondhatjuk azt is, hogy a nézők kerestek meg, hogy a doni katonákkal mikor foglalkozunk már érdemben. Igazából egy nagyon szerencsés, de ugyanakkor nagyon tudatos döntés és vállalás eredménye a Magyar Nemzeti Tanács és az Udvari Kamaraszínház közös produkciója. Az ötlet maga Patyarek Csabáé, az egyik koreográfusé volt, tőle indult ez a történet, s dagasztotta magát oda, ahol jelenleg tartunk, hisz egy országhatárt átívelő projekt lett belőle budapesti és vajdasági alkotókkal. Úgy hiszem, hogy az a tény, hogy egy ekkora alkotó csoportot ölel fel a produkció, az azt bizonyítja, hogy a Kárpát-medence művészei egy irányba tartanak, egyet akarnak, nagyjából hasonló témákkal foglalkoznak.

Az előadás egyrészről prózai szerkezetű, másrészről koreográfiákkal van megtűzdelve, így válik teljessé. – A koreográfiákon keresztül a katonák sorsát, érzelmi válságaikat, mindenféle gondolataikat fejeztük ki. Másrészről ott volt a prózai szál, amely Dajka Margit és Lajtos Árpád élettörténetén, házasságukon és múltba tekintésükön keresztül tudtuk feldolgozni a doni témát – mondja Kálló Béla.

A doni tragédia a délvidéki magyarságot is nagy mértékben érintette, hisz nagy számban harcoltak itteni katonák a keleti fronton és sajnos nagyon sokan nem tértek haza, nagyon sok család gyászolja még ma is az odaveszett tagjait. Más délvidéki vonatkozásai is vannak azonban az előadásnak. – A darab főszereplője, Lajtos Árpád délvidéki volt, Pancsován született, ilyen módon van ilyen vonatkozása is az előadásnak. Később a Ludovika Akadémiát fejezte be és így került ki a keleti frontra. Vajdaságban, ahol eddig játszottam, idősebb emberek odaléptek hozzám, s azt kérdezték, hol vannak a doni katonák? Mi az előadáson keresztül próbálunk válaszolni erre – mondja a rendező.

Volt-e valamilyen forrás, történelmi dokumentum vagy irodalmi mű, amire támaszkodni tudtak? Hogyan született az előadás? – kérdezzük Szigeti Réka dramaturgtól. – Az Udvari Kamara Színház történelmi darabokat visz színre és mindig nagyon ügyelünk arra, hogy azok történelmi információk alapján is hitelesek legyenek, de jelmez szempontjából is. Amikor jött a feladat, hogy a Don-kanyarról készül előadás és ahhoz szöveget kell írni, őszintén szólva egy picit megrettentem. A Don-kanyar nem olyan téma, amit az ember nőként szívesen feldolgozna. Ennek ellenére Bélával belevágtunk. Felhívtam egy katonai hagyományőrzéssel foglalkozó nagyon kedves barátomat, Jásdi Balázst, aki Lajtos Árpád katonatiszt visszaemlékezéseit ajánlotta a figyelmembe. Ez eléggé objektíven tükrözi vissza azokat az 1942/43-as eseményeket, amik minket érdekelnek. Amikor elkezdtem kutatni Lajtos Árpád után, akkor kiderült, hogy az ő felesége volt Dajka Margit Kossuth-díjas színművésznő. Ez volt az a pillanat, amikor azt éreztük Bélával, hogy megvan a mesénk. Az ő nagyon különleges kapcsolatukon, házasságukon keresztül, mintegy visszaemlékezésként tudjuk megmutatni azokat az eseményeket, amelyek a Donnál történtek. Valójában az ötlet és utána maga a szöveg így született meg. Több száz oldalnyi anyagot kellett átolvasni, s mindennek egy időben, térben és szövegben nagyon sűrített változatát fogja kapni a néző.

Az előadás prózai részében Dajka Margitot Stelly Zsófia alakítja, Lajtos Árpádot pedig Mészáros Gábor. Ugyanakkor hat táncos társul melléjük. Az ő vezetőjük Patyarek Csaba, akit szintén láthatunk a színpadon először október 26-án, a nyilvános főpróbán, majd október 27-én és 28-án, a két bemutatón. – Németh Ernő 

(Vajdaság MA, 2021. október 13.)