A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
A fekete zongora
Szerző(k): Baráth Katalin
Műfaj: Regény
Megjelenési adatok: Budapest, 2010, Agave Könyvek Kft.
A fekete zongora Szórakoztató (b)irodalom
A monarchiabeli Ókanizsa békés kis világába írja be magát egy krimitörténet. Dávid Veronika az Árkádia papír- és könyvkereskedés eladókisasszonya, a pult alatt saját szerelmes regényét szerzi épp, amikor az ő életében is regényes fordulat áll be egy hulla személyében. Ugyanis lábai elé zuhan Vili, a falu bolondja hátában egy késsel. Innentől az úrilány, a rendőrkapitány és Vékony doktor úr szövevényes nyomozásának lehetünk az olvasóközönsége. Több áldozat van, valamennyi gyilkosságban a közös, hogy Ady A fekete zongora című versét találják a tett színhelyén. Még az a szerencse, hogy Dávid Veron ért a verselemzéshez és szerelmi viszályoktól sem riadva meg segítségükre van a gyilkos, a bűnszövetkezet kézrekerítésében. Olvasókör, legényegylet, virágzó építővállalkozások, kocsmárosok, Maticsok, Dujmovicsok, Rosenbergek, Simon rabbi – a város, a maga etnikai és kulturális sokszínűségével Baráth Katalin letisztult stílusában (Agatha Christie és Bohumil Hrabal ,,ízeit" vélik bennne felfedezni méltatói). Magyarkanizsai származású az írónő, az ELTE bölcsészkarán végzett (történelem és magyar szakon), reklámszövegíróként dolgozik Budapesten. Felnőtteknek írt első regénye ez a krimi, jelenleg a sorozat harmadik köteténél tart. A fekete zongorát A türkizkék hegedű követte pesti helyszínekkel, majd A borostyán hárfa jött, ismét Bácska, egy már érett hősnő, de mindben a hősnő (a hős nő, Benyovszky Krisztián például Nem nőnek való című tanulmányában feminista bűnügyi regény attitűdöt is tulajdonít könyvnek), Dávid Veron vezeti a nyomozást, vezeti nyomra, később már mint fővárosi újságíró (a Nő című feminista lap munkatársa) még a híres-neves Poirot felügyelőt is, aki szemináriumot tart a magyar rendőri szervek, valamint a kíváncsi urak és hölgyek számára. Erről a kötet végén található két novella egyikében olvashatunk, és már a főszereplőnő fővárosi életét vetíti elénk ízelítőképpen a sorozat második darabjához. Értéssel/érzékkel mesél, a párbeszédek bravúrosak, egyikből még az almás tekercs elkészítésének folyamatát is kiolvashatja a szemfüles olvasó, miközben anyós- és vőjelölt beszélgetésének lehet ,,fültanúja“ egyben, de nem, nem szentimentális, nem porcelán tündibündi világból építi a regényességet, hanem hiteles korrajz működteti a humor eszközét és fordítva, irónia teszi reálissá a kor képét. ,,Az ókanizsai éjszakák (akárcsak a nappalok) síri csöndjeikről voltak híresek. Ezt elsősorban a másutt szokásos helyi csetepaték szinte teljes hiánya okozta. Kanizsán még az olcsó pálinkától hirtelenjében megférfiasodott parasztfiúk is csak nagy ritkán estek egymásnak, nem elsősorban békepártiságuk, hanem atyák és kocsmárosok pardont nem ismerő szigora miatt. Az általános béke és csönd csupán egyetlen embernek okozott mélységes szomorúságot: a vitéz Dujmovics kapitánynak, akinek rendteremtő és organizálókészsége így sajnálatosan parlagon hevert.” Hangulatos, a pletykakört sem megvető, gyakorlatiasan okos nők, férfiasan tökéleteskedő urak, bácskai emberek... Baráth Katalin könyve a kritikusok és az olvasók körében is nagy népszerűségnek örvend Magyarországon. Felmerül a kérdés, miért, hogy itthon Vajdaságban (még) nem. Maga a krimi műfaja sem... Talán nem szeretünk borzongani. De hogy legalább alkalmanként/kötetenként (magunkon) nevetni sem? Nem ,,csak" szórakoztató irodalom. Egyértelműen csupán azon olvasó számára nevezhető szórakoztató irodalomnak, aki tartalmas, igényes módon szeret szórakoztatva lenni.
Lennert Móger Tímea