A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
Lamentáció Jung Károlyért – Beszédes Valéria néprajzkutató Jung Károlyra emlékezik
2021. július 12., 10:17
Búcsúztató éneket kellene írnom, vagy sirató. Sajnos sem kántor, sem sirató asszony nem vagyok. Jung Károly ezt várná el tőlünk az itt maradóktól. A maga Gyászénekét már 1979-ben megírta Sótanyi István halálakor. Az akkori búcsúztatóhoz jegyzetet is fűzött, néhány mondatban meghatározta a kántorság lényegét. Ez a lírai összefoglaló, végeredményben mindent elmond arról, amit fontosnak tartott, az életről, a tudományról, önmagáról a költőről, a folkloristáról. A költeményhez jegyzet is tartozott, ahogy a tanulmányaihoz is. Az ő szövegei után előbb jött a bibliográfia, majd egy új fejezetben az újabb kutatások eredményei. A jegyzetek végeredményben egy újabb tanulmánnyá kerekedtek ki. Bepillantást engedve kutatási módszerébe.
Lamentáció Jung Károlyért – Beszédes Valéria néprajzkutató Jung Károlyra emlékezik
Vegyésznek készült. Szabadkán jár középiskolában, abban az időben amikor megpezsdült a vajdasági irodalmi élet: a hetilapban az Ifjúságban külön mellékleletbe a Szipoziumban:verseikkel írásaikkal akarta meg váltani a világot a fiatal nemzedék, nem megreformálni, hanem átalakítani a vajdasági magyar közízlést a irodalmat. Hogy nagykorúvá váltunk végeredményben ennek a mozgalomnak is volt köszönhető. Abban az időben Szabadkán éppen irodalmi vetélkedőt szerveztek a mi irodalmunkról, azt az akkori középiskolásoknak éppen kedvük volt megismerni. A Vegyészeti Technikum diákjai, is lelkes részvevők voltak.

A verseny, meg Franzer Irén tanárnő hatására Jung Károlyból nem lett vegyész, Újvidéken a Magyar tanszéken folytatta tanulmányait. Költő lett, meg a Jó Pajtás szövegszerkesztője, nyaranta az éppen feltárás alatt álló aracsi Puszta-templomnál Nagy Sándorral, Szekeres Lászlóval dolgozott. Régész sem lett belőle, itt halhatott először a törökbecsei táltosokról, akik időnként a Tisza felett megbirkóztak a bácskai táltosokkal. hogy elkergessék a jégesőt. A törökbecsei gyűjtés végérvényesen megváltoztatta az életét, folklorista lett, akit elsősorban a magyarok hitvilága érdekelt. A táltosokról, a garabonciásokról és más tudós emberekről szóló történetek foglalkoztatták, hogy miként alakították egykori és mai életünket.

A Tisza vidékről azután saját szülőfaluja felé fordult, doktori értekezését már a Gombosról készítette el. Egy kötetnyi hiedelemmondát gyűjtött össze, szerkesztette meg azt példamutatóan, úgy ahogy a hiedelemmonda köteteket rendezni kell. A gombosi történetek, most valószínű rám szólna, hogy a folkloristának népköltészeti műfajokat illik ismerni, szándékos az elírás, mert a mondák rendezése kapcsán folklórelméleti kérdések is felmerültek. A gombosi kötetben ezek pontosítására is törekedet a memorát és a fabulát közötti különbségek és azok összefüggéseit pontosítja a magyar szakirodalomban megnyugtatóan. A török becsei és a gombosi gyűjtései határozták meg a népköltészetről vallott nézeteit.

Jung Károly szeretett vitatkozni, a tudomány érdekében a régi megrögzött elméleteken kicsikét módosítani, a magyar és délszláv kutatások eredményeit párhuzamba állítani a magyarral. Kutatásai előtt a magyar szakirodalomban csak Schneeweisra volt szokás hivatkozni, a szomszéd népek népéletének kutatóinak eredményeit nem szokás ismerni, sem a magyar, sem a szerb, sem a szlovák , sem a román kutatóknak. Hogy ez alapjaiban megváltozott az kizárólag a határon túli magyar folkloristák munkálkodásának az eredménye. Délszláv vonatkozásban Jung Károlynak volt meghatározó szerepe.
A népi tudás különlegességeit szerette a világteremtés, a gonoszoktól való védekezést, ezeket a kérdéseket állította párhuzamba hogyan vélekednek erről a magyar illetve délszláv néphagyományban. Külön kötetet szentelt a védekezésnek, az Őrszereknek, többek között a golyóelhárító szent leveleknek, melyek ismét előkerültek a legutóbbi délszláv háborúk idején.
Párhuzamosan olvashattuk a Magyar Szóban Penavin Olga Jung Károly okfejtését naptári ünnepeinkről, a tanárnő a jugoszláviai magyar példákat gyűjtötte össze a Mura- vidéktől az Al-Dunáig. Jung viszont a naptári ünnepek közép európai vonatkozásait foglalt össze rövid esszéiben, előbb a Kilátóban, azután pontos bibliográfiával a könyv formában is. Többek között ebben a könyvben olvashattuk arról is, hogy a hogy milyen összefüggés van a monszun és a negyvennapi esőzéssel a Medárd idején. Ebben a sorozatban meg máskor is kifejtette, tudományosan bizonyította, hogy nem Hunyadi János Nándorfehérvári győzelmének tiszteletére harangoznak délbe. Kutatói énje nem engedte, hogy ezt a kicsi csalafintaságot ne igazítsa helyre. Pedig folkloristaként tudhatta, ha valami rögződik a hagyományban, azt semmilyen tudományos bölcsesség nem igazítja helyre.
Nem volt olyan kérdés a szellemi kulturális örökségünkben melyre vigyázó tekintetével nem figyelt volna. A legnagyobb volt közöttünk, szoktam mondogatni: magosságban és tudományban is.
77 éves távozott közülünk, titokzatosan pontosan nem is tudjuk mikor. Szent Lászlókor, a születésnapján talán? Az okot ne keressük, a táltosok titkait nem illik kifürkészni. Ő maga is táltos volt, hat újjal születet. Táltosként vagy garabonciásként ment el a jó Isten akaratából, nyugodjék békében.
Beszédes Valéria
A fotó forrása: Forum