Mák Ferenc

Kutatási területem a Délvidék, a hajdani kalocsai főegyházmegyéhez tartozó vármegyék Trianonban elszakított részei – Bácska, Bánát, Dél-Baranya –, valamint Szlavónia és a Muravidék XIX. századi újjáalkotási és a XX. századi leépülési folyamatainak oknyomozó feltárása. Alapkutatásként – az előzmények számbavételével – összeállítottam az említett terület 1816 és 2006 közötti történeti bibliográfiáját. Első publikációim közlése óta folyamatosan az általánosan elfogadott és megcsontosodott tévhit felszámolásáért küzdök, amely szerint a történelmi Magyarország déli területein a török hódoltság megszűnését követően nem alakult ki önálló, saját törvényei szerint fejlődő, közéletet alakító, tudományépítő magyar kultúra, csupán a népélet öltött a saját belső törvényeire és rendjére épített formát. Meggyőződésem, hogy intézményeink leírható története ennek szöges ellentétét fogja bizonyítani. A XX. század meredeken lejtő évtizedeiben a vidékünkön nem találkoztam olyan gondolkodóval, aki elszánta volna magát a Délvidék XVIII. és XIX. századi irodalmának újraolvasására, valódi történetének föltárására. Pedig a források és a művek mélyén egészen bizonyosan ott rejlenek útkereső kérdéseinkre a válaszok. S mert még mindig csak a tudományos kutatások alapvetéseinél tartunk, fontosnak vélem a történeti kronológiák, a vonatkozó bibliográfiák és az életrajzi adattárak összeállítását. A Bácska és a Bánát kiegyezést követő polgárosodási története mellett most Szlavónország múltjának olvasója vagyok. (2020. Gyertyaszentelő napján)