Vers, Szépirodalom
Balogh István (Zenta, 1946. október 31. –) vajdasági magyar író, költő, tanár, a Vajdasági Írók Egyesületének tagja.
Szülővárosa gimnáziumában érettségizett, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén diplomázott. Volt általános-, közép- és főiskolai tanár pedagógusi pályafutása alatt. Ezenfelül több iskola igazgatójának mondhatta magát, illetve rendszeresen részt vett az érettségi bizottságban. Irodalmi munkássága mellett tagja volt a Szabadkán megjelenő Üzenet című irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóirat szerkesztő bizottságának 1976 és 1980 között, az Üzenet kiadói tanácsának az elnöke 1980 és 1991 között, tagja a Szabadkán szerbhorvát nyelven megjelenő Rukovet című irodalmi és kritikai folyóirat szerkesztőségének 1976 és 1991 között.
1993-ban költözött Magyarországra, ettől kezdve itt is dolgozott tanárként, illetve iskolaigazgatóként. 2008-ban nyugdíjba vonult. Jelenleg hazánkban él és alkot; napjainkban is rendszeresen jelenik meg írása (verse, novellája) a Magyar Szó című vajdasági magyar nyelvű napilapban és más fórumokon.
Műveiből fordítottak albán, angol, eszperantó, horvát, lengyel, német, szerb, szlovák nyelvre.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_Istv%C3%A1n_(k%C3%B6lt%C5%91)
Fülszöveg: Lassan fakulnak az ifjúkori emlékek, a letűnt élet… Mindent édesanyámnak köszönhetek, aki elindított, és őseimnek, akiktől egész...
Az erdő fohásza VÁNDOR, ki elhaladsz mellettem,Ne emelj rám kezet!Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli évszakokon,Én vagyok tornácod barátságos f...