Háromszáz évgyűrű

Az erdő fohásza 

VÁNDOR, ki elhaladsz mellettem,

Ne emelj rám kezet!

Én vagyok tűzhelyed melege hideg téli évszakokon,

Én vagyok tornácod barátságos fedele,

Melynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,

És gyümölcsöm oltja szomjadat.

Én vagyok a gerenda, mely házad tartja,

Én vagyok asztalod lapja,

Én vagyok az ágy, melyben fekszel,

A deszka, melyből csónakod építed,

Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.

VÁNDOR, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem:

NE BÁNTS!

(A csíkszentkirályi Lucs mellett, a Somlyó kútjánál épült erdészház falán olvasható)