Versekben barangoló

Fellinger Károly: VAJDASÁGI GÓLYAFÉSZKEK (Bánát és Szerémség). AB ART Kiadó, Felsőnyárád, 2022.

Az egyre inkább fogyatkozó vajdasági magyarság létszámával, vegyes nemzetiségű közegekben való életformáival, lehetőségeivel, gondjaival foglalkoznak helytörténészeink, jelennek meg újságcikkek, történnek felmérések. Ám kellemesen meglepő, ha egy felvidéki (szintén kisebbségi sorsban élő) költő számára válnak fontossá ezek a kérdések, s a költészet útjain próbálja bejárni (esetünkben épp) Bánát és Szerémség magyarlakta, vagy egykoron magyarok által is lakott településeit.

Fellinger Károly hatodik falujáró kötete különleges gyerekverseket tartalmaz. Ezek a költemények helytörténeti elemekkel dúsítottak, vagy mesés motívumoktól színesek, a szerző egyedi humorával átszőttek. Valójában mindegyik vers tanúságtétele annak, hogy a szerző alaposan utánaolvasott minden település múltjának, szokásainak, hagyományainak, a Felvidékről a Délvidékre csöppenve, kíváncsian megfigyelve és bejárva a falvakat, s ugyanakkor a verseken keresztül az olvasót is magával invitálva Bánát és Szerémség bebarangolására. A Bánát településeit megidéző rész három fejezetből áll: Kóborló Észak-Bánát, Hazaváró Közép-Bánát és Bújócskázó Dél-Bánát, már a címekkel utalva arra, hogy itt zömmel megfogyatkozott lélekszámú helységekben járunk. A versekben érdekes adatokra, helytörténeti jellegű múltbeli történésekre, híres írókra, művészemberekre vonatkozó tényekre bukkanhatunk, melyek nemcsak a bánáti, de megeshet, hogy a helybeli emberek számára is emlékeztetőként szolgálhatnak. Miről ismert például Gyála manapság? Hát arról, hogy egyike a kisebb határátkelőknek, ahol érdemes átlépni Magyarországra, hiszen sokkal kevesebb itt a várakozási idő, mint a horgosi átkelőnél. Ki gondol viszont arra, hogy ebben a faluban rengeteg a diófa, hogy itt született Jászai Mari férje, Kassai Vidor színész, aki Tóth Ede A falu rossza című népszínművében Gonosz Pistát alakította? A versből viszont ez is kiderül. Egy másikból pedig, hogy Écskán Liszt Ferenc is koncertezett egyszer, Ferenc Ferdinánd pedig a környékre járt vadászni, egy harmadikból, hogy Móra Ferenc több alkalommal jelen volt a Csóka melletti Kremenyákon végzett ásatásoknál, hogy Láng Nándor magyar régész Delibláton született, Palov József botanikus, a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeum alapítója viszont Dél-Bánátban, Istvánvölgyön. A szülőfalujuk nevét címként viselő versekben megjelenik Zádor István festőművész (Nagykikinda), Sziveri János (Muzslya), Herczeg Ferenc (Versec). Elöregedett falvacskák kelnek életre a versekben (Podolkány, Rábé, Egyházaskér, Feketetó, és még sorolhatnánk). Fellinger a rímes-ritmusos versek némelyikébe az észak-bánáti települések jelenlegi helyzetét, keserűségét, gondjait is beleviszi: „Öregek és vének lakják, / az ajtajuk zárva, / nem mernek már kilépni se / járdára, utcára. / Bevándorlók, menekültek / környékét ellepték, / Afrikából, Ázsiából / vagy ötven nemzetség.” (Rábé). Olyan falvakról is olvashatunk a kötetben, melyekben már csak elvétve (vagy elvétve sem) élnek magyarok, ám a versek eszünkbe juttatják, hogy voltak áldottabb idők is ezt illetően (Tiszahegyes, Begaszentgyörgy, Elemér, Óléc, Györgyháza stb.).

Székelykevére „érkezve” maga a költő is földerül, hisz ezt a települést „többségben a magyar, s főleg / állhatatos székely lakja. / Bukovinából származnak, / nyelvezetük őrzik, védik, / csobánolás, lejánlopás / elevenen ma is él itt.” (Székelykeve) A hagyományápolást illetően a bánáti témájú versekben megjelenik a hertelendyfalvi székelyhímzés, a sándoregyházi húsvéti szokások, és a tömeges, népszerű rendezvények sem maradnak ki: a begaszentgyörgyi pálinkafesztivál, a lukácsfalvai paradicsomnap, a fejértelepi népzene- és néptánctábor. Némely versekből jellegzetes bánáti ételek illata száll fel – gőzölög a tóbai szárma, a torontáltordai abalé leves, a muzslyai hajmás zsírral vetött krumpli, a töktöpörtő, és tonnányi csigatészta készül Magyarittabén.

A szerémségi, magyarok által is (sajnos, már alig) lakott településekről szóló fejezet címe Pincejáró Szerémség, a Szerémi borvidékre utalva itt – a szerémségi dombvidék a török hódoltságig Magyarország legjobb és legismertebb bortermő helyének számított, és ma is jelentős. (Ékszerdoboz Szirmium, / a bájos Szerémség, / Tarcal deli lejtőin / szőlő az egészség.” – Zalánkamén). A szerémségi szórványtelepülésekről főleg helytörténeti jellegű verseket olvashatunk a kötetben („Száva vidék, jó föveny, / nem tartozol semmivel, / Kővályú vár múltja kísért, / megfizettél rég mindenért.” – Fényberek), ám mesés motívumokkal (“Ürögön az ördög / boszorkával táncol, / tüzes forgószélként / eltűnik magától.” – Ürög) vagy humorral könnyedén átszőtt verssorokat is („Arról híres Latyarak, / vigyázzák az agarak. / Aki tolvaj, elkergetik, / fut Szávaszentdemeterig.” – Latyarak).

A kötetet Vincze Nóra színes illusztrációi varázsolják még hangulatosabbá, kiemelve és életre keltve a versek lényegét. A kiadványt nem a tartalomjegyzék zárja, hanem az ábécésorrendbe szedett helységnévmutató, a versekben felbukkanó települések magyar és szerb elnevezéseivel.

A Vajdasági gólyafészkek – Bánát és Szerémség (mint ahogyan Fellinger Károly többi falujáró kötete is) gyermek- és felnőtt olvasóknak egyaránt ajánlott. Gyönyörű láncszeme ez a költő azon törekvésének, hogy frappáns gyerekverseken keresztül járja végig a Kárpát-medence magyarlakta vagy magyarok által is lakott helységeit, ebben a kötetben épp Bánátot és Szerémséget. A vajdasági magyaroknak az utóbbi néhány évtizedben történt aggasztó méretű megfogyatkozása ellenére is reménykeltő ez a kiadvány, hisz ahol még gólyafészkek vannak, otthon is van, és vannak hazajárók.

Kovács Jolánka (2025. április)