Jegyzet, Publicisztika
Ha valaki egy munkát, hivatást több mint öt évtizeden át napi gyakorisággal művel, akkor az illető személye és tevékenysége is figyelmet érdemel. És ha az a valaki történetesen újságíró, akkor tudatában van annak is, hogy munkájának természete és terméke szorosan kötődik a mulandósághoz.
(...)
Ebbe a könyvbe Nagy Nándor hetvenkét szövege került abból a körülbelül ezer rádiós és sajtójegyzetből, amely jórészt az elmúlt tíz év „termése”. Újságíróskodásának korábbi évtizedeiből sajnos csak elvétve maradt meg valami, mert Nandi bátyánk – saját bevallása szerint – nem gondolta annak idején, hogy írásai a későbbiekben érdekesek lehetnek. Pedig több szempontból is azok, mivel Nagy Nándor szövegei mindig valami időszerűségből, közérdekű, aktuális témából indultak és indulnak ki, és az évek múlásával így válhatnak egy ország, egy társadalom karikatúráivá, amelyeken durva ceruzavonásokkal megrajzolva ugyan, de mindig ott van egy adott kor vagy korosztály működésének, életének, életformájának, szokásainak leírása.
Miklós Csongor
ELŐSZÓ Nincs a pszichológiának még egy olyan területe, ahol olyan kevés tényre annyi okoskodás, elmélkedés épült volna fel, mint a tehetség kérdésé...
Fülszöveg Maga a legfurcsább vendég, aki valaha itt járt! Nincs is pénze! Azok a papírkötegek a tokban teljesen hamisak. Én láttam! Sokszor álmodta...