„Mint vadmadár a vadonban...”

Fülszöveg:

Igaz történetemet szeretném leírni,  de meglátom, hogy tudok-e egy élettörténetet leírni, mikor se iskolám, se segítő kéz nincs mellettem. Csak az óra ketyegése tudatja velem az idő múlását, a múltnak az örömei és árnyai kísértnek nagy magányomban, és ez a magány adta a tollat a kezembe. 1974. május hónap elseje, gyönyörű, napos délután van, és ezen a délutánon határoztam el magam, hogy belefogok egy óriási munkába; mert  az élet a kapát adta a kezembe, s nem a tollat. Öreg s nemsokára reszkető kezem kell, elbírja a kis tollat, amit az élet másnak a kezébe adott. Most én próbálom ki, hogy mi is telik ki tőle.

„MINT VADMADÁR A VADONBAN...”

Előzmények

A szépen zengő pelikánmadár – ezzel a címmel jelent meg 1986-ban a jugoszláviai magyar népmesék gyűjteménye az újvidéki Forum Könyvkiadónál (a székelykevei Péter László illusztrációival, a fedőlapot Maurits Ferenc tervezte). A meséket Penavin Olgának az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény sorozatában kiadott, jugoszláviai gyűjtéseket felölelő két kötetes szaktudományos közléséből Jung Károly válogatta, és utószóval is ellátta a könyvet. Nyolcadmagammal „szelídítettük” a meséket a bevált mintákat követve mesenépszerűsítő irodalmi nyelvi formára (a mesélők: Ács Károly, Bognár Antal, Brasnyó István, Dudás Károly, Fehér Ferenc, Gion Nándor, Németh István, Pap József).

Ha nem csal az emlékezetem, alighanem ennek a könyvnek a friss megjelenéséhez kötődően a Szenteleky Napok az évi műsorának színesítésére a dél-bánáti Hertelendyfalváról a kiadó sziváci fellépésre meginvitálta az egyik mesemondót, Erős Istvánné Kovács Terézt, akinek már az édesanyja, Julianna is kiváló mesefa volt. Penavin Olga ez alkalommal hívta fel rá a figyelmemet, hogy tudomása van Teri néni kéziratos önéletírásáról. Az ő biztatására és a Híd főszerkesztője, Bori Imre bátorítására mélyedtem el füzeteiben, miután bizalmában részesítve (a körülményes visszautat Szivácról Újvidéken át Pancsovára apósomék telepi házában megéjszakázva folytathatta) utóbb kezembe kaphattam tőle őket. Az általam kijelölt szemelvényeket Kis Mária nagy gonddal legépelte a Hídban, és a szerzővel való utólagos szövegtisztázó egyeztetések alapján – utóbb olykor kiadóbeli kollégám, a székelykevei P. Nagy István eredeti szóhasználat- és kiejtésbeli jártasságára is támaszkodva – készült el a Híd 1988. áprilisi számától 1989. februári számáig közölt nyolcrészes sorozat az önéletírásból.

(Részlet Bognár Antal utószavából)