A tekergők rendje

Leírás: „Éles és ma sem fakuló színt jelent a középkor homályában az egyetemi iskolák ifjúságának, vándordiákjainak hol keserű, hol vidám költészete. A dalok egy része szinte közös alkotásnak látszik, mert a névtelen szerző művét nemzedékről nemzedékre, országról, országra változtatták, javították, népi nyelven írtak változatokat. De vannak, akiket névszerint ismerünk. Ez a költészet egységes benyomást kelt mondanivalóját tekintve, akár a társadalmat ostorozza szatírája, akár pedig a tavaszt, a szerelmet, vagy éppen a taberna örömeit énekli meg. Csoportjuk zárt rendként tűnik fel: ők »a tekergők rendje«. Vándordiákok, kiugrott papok, szerzetesek, elszegényedett nemesfiak, egyetemisták, jokulátorok, énekmondók tagjai ennek a rendnek. »Célom az volt, hogy a versek ne versként, hanem színpadi szövegként, szituációba helyezve, emberek közötti viszonyt feltételezve és teremtve hangozhassanak el.«” (Jancsó Sarolta) http://www.szin-jatekos.hu/szinmtar/szovegkonyv/95-tekergok-rendje/reszletek-megtekintese.html