A szakítás öröme

Leírás: Fordította és rádiószínpadra átdolgozta: Gara György Maurice az esküvője előtt áll. Blanche ötleteket ad neki az udvarlásban, a nagy nap megszervezésében. Mint két jó barát. De a fiatalokat valami titokzatos szál köti össze. Csak lassan jövünk rá: épp most szakítanak.  „MAURICE: Milyen jól, milyen szépen is viselkedünk! Olyan ritka az ilyen válás. Szerettük egymást, ahogy csak lehetett, ahogy az ember csak egyszer szeret az életben, s most elválunk, mert így hozta a sor, de nem csapunk undok jeleneteket, egy csepp keserűség sincs bennünk. BLANCHE: A szakítás a legjobb alkalom, hogy az ember legelőnyösebb oldaláról mutatkozzék meg. MAURICE: Valósággal példaképei vagyunk a tisztes szakításnak. Tudja meg, Blanche, hogy soha semmi rosszat nem fogok mondani magáról. BLANCE: Én is megígérhetem, hogy csak akkor feketítem be, ha okvetlenül muszáj… Visszaadja a fényképemet? MAURICE: Engedje meg, hogy megtartsam.” De lehet, hogy nem is olyan egyszerű szakítani…?