Történelem, Helytörténet, Társadalomtörténet
Fülszöveg
Száz esztendő pergett le azóta, hogy betemették a nagy háború (1914– 1918) utolsó lövészárkait. Az olvasó kezébe adott könyv azoknak az őseinknek az emléke előtt tiszteleg, akik harctéri árkokból, bunkerekből és kavernákból költöztek a katonatemetőkbe, azok előtt hajt fejet, és mond értük imát, akiknek csontjai Európa-szerte porladnak. A hősök közül nagyon kevesen nyugosznak a topolyai Nyugati temetőben. A könyv azokról a felmenőkről is tisztelettel emlékezik meg, akik a harcokat megjárva életben maradtak, és a megpróbáltatások után itthon szorgalmasan művelték a földet, dolgoztak műhelyükben, illetve folytatták az 1914-ben kényszerűen megszakított felső iskolai tanulmányaikat.
Monográfiám a délvidéki magyarság első világháborút követő éveit dolgozza fel 1921-től, az állampolgári jogoknak a jugoszláviai magyar kisebbségre ...
Fülszöveg „A kötet nézőpontja különleges, hiszen nem a magyar, hanem a Trianon nyomán kialakuló délszláv állam törekvéseinek, területszerz...