A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XLI. Durindó és LIV. Gyöngyösbokréta

Történelmi visszatekintő


A történelem során többször alakult itt ki falu, település: a VII–VIII. századtól kisebb-nagyobb megszakításokkal lakott volt ez a vidék. Ezt igazolják a Koplalónál 1977 és 1983 között feltárt avar sírok. Az 1975-ben és 1976-ban a Bács-ér jobb partján talált középkori temető maradványaiból a régészek arra következtettek, hogy az első Árpád-házi királyok idején is éltek ezen a területen.
Feltételezhető, hogy a Mátyás király 1462-es adománylevelében feltüntetett Okor település helyén épült a mai falu. Az 1543. évi dézsmalajstromban Omorovicz néven szerepelt, és 22 forintot fizetett. 1570-ben a Szegedi szandzsák települései között sorolták fel Omarofcsát, másik nevén Aranyad falut, amely Iszkender aga tímárbirtokához tartozott. Az 1580-as török defterekben a Szabadkai náhijébe tartozott 14 adózó házzal, 1590-ben a Zombori náhijébe sorolták 25 adózó házzal. 1738-ban pedig már Omorovicza önálló pusztaként szerepelt, melyet a kamara külön bérbe adott. Az elnéptelenedett Délvidékre leküldték Cothmann Antal tanácsost, hogy járja be a kincstári birtokokat, és tegyen jelentést azok benépesítésére. 1763. december 28-án kelt jelentéséből kiderült, hogy Omorovicza telepíthető. A Délvidékre ekkor még protestánsok nem települhettek, de II. József telepítési pátense, amelyben engedélyezte a szabad vallásgyakorlatot, megadta a lehetőséget az elvándorlásra.
 
„Ezerhétszáznyolcvanhatban, jaj de régen történt!
Nagykunságból sok száz család útnak indult önként!
Nagy a sürgés-forgás Karcag városában.
Madaras, Jászkisér szintén vannak lázban…
Mint a méhkas, mikor útra készül a raj,
Reggeltől napestig el nem ül a nagy zaj!
Új falut megszállni indulnak Bácskába,
Akinek ott szűk volt Nagykunság határa.”

A Nagykunságban az általános szegénység, a rossz életkörülmények és a súlyos adóterhek miatt nagy volt az érdeklődés. A szegényebb népréteg boldogulási szándéka érthető, de elég sok módosabb család is útra kélt 1786-ban József napján. A kunok jószágaikat maguk előtt terelve kisebb-nagyobb csoportokban érkeztek Omorovicza pusztára, főleg Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről, összesen 334 család, mintegy 1700 fő. A török pusztítás után a kietlen területen megindult az építkezés, az élet. Szalai József mérnök Szent György havában megkezdte a puszta kimérését, felosztását. A mérnök három calcaturát (vetésforgót) állított fel, összesen 209 és 1/2 telket mértek ki. Ezenfelül közlegelőről és temetőhelyről is gondoskodtak. A betelepülők a következő kedvezményekben részesültek: a házak felépítéséhez kaptak házanként 18 forintnyi értékű fenyőfát, háromévi adómentességet, heted helyett kilenced és tized dézsmát kellett adniuk, valamint élelmükre és vetőmagnak a szükséges gabonamennyiséget megelőlegezték. Engedélyt nyertek szőlőültetésre is, mellyel kapcsolatban urbárium szerint járt nekik a féléves bormérési jog Szent Mihálytól Szent György-napig.
A leköltözők útközben megálltak a nagykőrösi vásárban, és felfogadtak egy jegyzőnek alkalmas fiatalembert, Tóth Józsefet, aki pedig a tanítói állásra hozott magával egy fiatalembert szintén Nagykőrösről, Darú Istvánt. Első lelkészük, Halasi Gózon József 1786. november 22-én érkezett, és ekkor kezdődött a tiszta reformátusokból álló lakosság egyházi szervezkedése is. Az első évben 342 családi házat építettek fel. 1788. június 2-án hozzáfogtak az első templom megépítéséhez – december 25-én, karácsony első napján az istentiszteletet már a templomban tartották meg. Ekkor tornya nem volt, az csak 1811-ben készült el. Ez volt az első református templom a Bácskában. A három adómentes év elmúltával a települők 1789. május 1-jén mint jobbágyok összeírattak – szabad emberként érkeztek, jobbágyokká váltak. Adómentességüket megpróbálták meghosszabbítani, ám kérésüket a helytartótanács 1789. július 28-án elutasította. A letelepedés, a falualapítás befejeződött, magyarságukat, kunsági származásukat, szokásaikat megőrizve lassan gyökeret eresztettek.


EGY KIS FÖLDRAJZ…

„Aki egyszer itt járt, ahol megszakad az egyhangú bácskai síkság, és a Telecskai-dombok lágyan hullámzó vonulatával elállja az ember tekintetét, hogy annál szabadabban szálljon a képzelet, csakugyan Provence magyar változatának hajlandó hinni a vidéket. Hát persze kicsit szerényebb kiadásban, kevesebb szőlővel és több sárral a mélyebben futó utakon, s főként a gerendahidak tövében, amelyek a Bács-ér szeszélyesen kanyargó vizét ívelik át, viszont a magasban sorakozó házak és fák mégiscsak megnézhetik magukat abban a keskeny víztükörben, amely épp ezáltal veri vissza smaragdzölden és opálos fénnyel a napsugarakat.” (Herceg János Bácskossuthfalváról szóló gondolatai 1976-ból.)
Bácskossuthfalva Szerbiában, Vajdaság északi részén, Topolyától 15 kilométerre északnyugatra, a Telecskai-dombok lábánál, a Szerbia–Magyarország határtól 17 kilométerre fekszik. Topolya község második legnagyobb települése. A helység részben a Nagy-völgyben, részben a völgyet övező löszsíkságon épült fel. Tengerszint feletti magassága 101–109 méter. Újvidéktől (északnyugatra) 80 kilométer, Szabadkától (délnyugatra) 37 kilométer távolságra található. A falu közlekedésföldrajzi helyzete nem a legkedvezőbb. Szilárd aszfaltút köti össze a környező településekkel, de ez az út csak regionális jelentőséggel bír. 19 kilométer távolságra van az E75-ös autópályától, ami révén gyorsan és könnyen elérhetők a szomszédos és közeli országok (Magyarország, Románia, Macedónia, Görögország). A falut kettészeli a Krivaja patak mellékága, a Bács-ér – vagy ahogyan a falubeliek hívják, a Nagyárok –, melyen tizenegy közúti és három gyalogoshíd ível át.
1965-ig önálló község volt, azóta Topolyához tartozik. Jelenlegi adatok alapján Bácskossuthfalva kataszteri község területe 8439,7692 hektár, ebből a lakott terület 514,8630 hektár, míg a mezőgazdasági célokra szolgáló terület nagysága 7924,9062 hektár. Erdőinek nagysága 33,90 hektár, felszíni vizeinek területe 53,28 hektár. Közterei közül kiemelt helyet foglal el a központban található Emlékpark, ahol Kossuth Lajos mellszobra, az I. világháborúban elesett harcosok emlékműve és a millenniumi kopjafa látható. A színház előtti téren áll a II. világháborúban elesett harcosok emlékműve.

A FALU NEVE

Néha viharos viták árán sem sikerült hosszú időre meghatározni falunk elnevezését. A helytörténészek szerint ennek a falunak 76-féle névváltozata volt használatban régebbi és újkori feljegyzésekben, dokumentumokban, térképeken, adománylevelekben, monográfiákban. Ezért ne lepődjön meg az olvasó, hiszen még az itt élők sem tudnak teljesen kiigazodni ebben a témában. Sok minden más ebben a faluban, és ez a sok közül az egyik. A leggyakrabban előforduló változatok a következők: Ocor (1192) • Ocur (1198) • Maróthfalva (1444) • Okor (1462) • Omorovicz (1543) • Omarovcsa-Aranyad (1570) • Omorovicza (1580) • Omarotscha (1639) • Omorobicza (1738) • Hangyás puszta (1786 előtt) • Omorovitza (1789) • O-Morovica (1878) • Ó-Moravica (1897) • Ómorovicza (1904) • Kossuthfalva (1907) • Bácskossuthfalva (1912) • Stara Moravica (1922) • Bácskossuthfalva (1941) • Stara Moravica, Moravica (1945) • Bácskossuthfalva (2003).



BÁCSKOSSUTHFALVA LAKOSSÁGA

Keményfejű vastagnyakú, kálvinista, kun társaság – tréfásan így nevezik a „moroviciakat” azok, akik ismernek bennünket, s tegyük hozzá, nem minden alap nélkül teszik ezt. A legutóbbi, 2012-ben készült népszámlálási adatok szerint 5128 lakosú a falu 1961 háztartással, ami mára már, figyelembe véve a születések és elhalálozások arányát, 5000 fő alá esett. Észak-Bácska egyik legmagyarabb települése, habár az 1990-es évek történései folytán mintegy 300 szerb nemzetiségű lakos települt be a faluba, hogy itt alakítsa ki új otthonát. A település története során 1931-ben laktak itt legtöbben, akkor 8034 főt számlált a falu. A 2008-as gazdasági világválság kirobbanásával nálunk is jelentősen csökkent a lakosság száma. A fiatalok a jobb megélhetés reményében tömegesen vándorolnak el Nyugat-Európa országaiba. A falu itt is kezd elöregedni – az évi 100 elhalálozásra csak 20–45 újszülött jut.
Ugyanakkor a községi és helyi közösségi vezetőség által megalkotott stratégiai célok megvalósításának már látható eredményei alapján elmondhatjuk, hogy Bácskossuthfalva még mindig azon települések és magyar közösségek közé tartozik, amelyeknek van jövőjük.

VENDÉGVÁRÓ

A falusi turizmus néhány kiemelkedő tevékenység köré összpontosul: a nyár folyamán sokan keresik fel a teljesen felújított szabadidőközpontot, ahol medencék, vendéglő, valamint megannyi kikapcsolódást kínáló lehetőség várja a felüdülni vágyókat. Ugyanakkor ez a terület vonzó a vadászturizmus iránt érdeklődőknek is; a Krivaja–Moravica mesterséges tó a horgászokat csábítja a környékről: az 5 kilométer hosszú és átlagosan 300 méter széles vízgyűjtő bővelkedik a halakban. A 9+1 Művésztelep tevékenysége révén egyre jelentősebb szerepet kap a kulturális jellegű idegenforgalom, hiszen az itteni művelődési események minden évben jelentős számú látogatót csalogatnak a faluba. Néhány kiemelkedő rendezvény szélesebb körben is érdeklődésre tart számot: így januárban a Kisüstiverseny, majd a március 15-ei megemlékezés, május végén a falunap, júliusban a Nyári Táborok, majd államalapító Szent István királyunk ünnepe, a szeptemberi szüreti napok, novemberben a méznapok, decemberben a Papp Dániel-emlékest… – minden korosztály s minden érdeklődő megtalálhatja tehát a maga rendezvényét.