A 2013-as MAdT szponzorai


Köszönjük a támogatást!
Vissza
XLI. Durindó és LIV. Gyöngyösbokréta

Elnöki köszöntő


Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaink! Engedjék meg, hogy nagy szeretettel köszöntsem Önöket a 41. Durindó és az 54. Gyöngyösbokréta alkalmából itt, a közép-bácskai Ómoravicán vagy Bácskossuthfalván. 
Nagy öröm, hogy ismét együtt ünnepelhetünk, hiszen kivételes ünnep ez a rendezvény valamennyiünk számára, a maga nehézségeivel együtt. A falu apraja-nagyja hónapokkal ezelőtt munkához látott, hogy a lehető legszebb arcát mutassa ez a kicsiny magyarlakta település, ezzel is erőt, hitet adva mindannyiunknak, hogy együtt bármire képesek lehetünk. Egyben azt is bizonyítva, hogy az itteni falvak, városok is lehetnek olyan szépek, rendezettek, tiszták, ragyogóak, mint a fejlett nyugat-európai települések.
Ragyog ez a falu, mindent újrafestettek, tataroztak, virágot ültettek! Tudjuk, hogy azok is fáradhatatlanul tették a dolgukat ezért a találkozóért, akik ma már az égi hazából figyelnek bennünket, és előttünk hosszú évtizedekig szervezték, életben tartották ezt a rendezvényt, átmentve nekünk teljes pompájában és szellemiségében. Köszönet illeti ezért őket, valamint azokat is, akik ma és több évtized múlva is magukénak érzik és szívügyüknek tekintik páratlan magyar néphagyományunk megőrzését, továbbéltetését itt, ezen a tájon. 
Most időzzünk egy kicsit Moravicán! Az elvetett mag előbb-utóbb gyökeret ereszt. Így történt ez itt is. 1990-ben itt, az akkor megépült diszkóban tartottuk az első vajdasági táncháztalálkozót. Erről egy rövidfilm is készült, amelyet a hétvégén bárki megtekinthet. Itt voltak az első népzenei képzések is, ahol sok akkori fiatal muzsikust fertőzött meg egy életre a zene szeretete. Ma már ugyanazzal a hittel, lelkesedéssel művelik a népzenét, és adják át a népzene szeretetét a fiatalabbaknak, ahogyan ők is kapták, a tiszta forrásból merítve, az eddig ismeretlen régi világ csodáinak felfedezésével. Mert egy csoda az, amit megismerhetünk, ha megmerítkezünk a népdalok, néptánc világában. Így gondolta ezt Arany János is, aki 200 évvel ezelőtt született, és a népdalok szépségét a virágokhoz hasonlította. Petőfi Sándor így írt Aranynak: Hiába, a népköltészet az igazi költészet. Legyünk rajta, hogy ezt tegyük uralkodóvá! Ha a nép uralkodni fog a költészetben, közel áll ahhoz, hogy a politikában is uralkodjék, s ez a század föladata, ezt kivívni célja minden nemes kebelnek, ki megsokallta már látni, mint martírkodnak milliók, hogy egypár ezren henyélhessenek és élvezzenek. Égbe a népet, pokolba az arisztokráciát!
A hagyományok megőrzésében nélkülözhetetlen a hit, a vallás szerepe is. Kereszténységünk ékes bizonyítéka ennek. A reformáció 500. évfordulóján és Szent László évében még inkább kifejezésre kell jutnia a hitbeli meggyőződésünknek és egymás iránti tiszteletünknek. A világ fejlődése során több fontos tényező együttes hatása indította be ezt a folyamatot. Ilyen tényezők voltak a könyvnyomtatás feltalálása, a nagy földrajzi felfedezések, a világnézet bővülése, de mindennél fontosabb volt a tudományok és művészetek 15. századi újjáéledése. A világ sok országában megünneplik a reformáció kezdetét mint egy olyan változás elindítását, mely a modern korra is hatással van.
A fél évezredes évforduló mellett idén ünnepeljük a Szent László-emlékévet, melynek célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László a keresztény egység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket. Az életművében a nemzet fogalma is hangsúlyos volt, hiszen a Magyar Királyság az ő uralkodása alatt tudta megerősíteni pozícióját és szerepét a térségben.
László király az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolja a közép-európai népeket: Lengyelországban született, Erdély védőszentje, a zágrábi püspökség alapítója, és Nyitrán halt meg. Szent László e népek közösen tisztelt királya, és az itt élő nemzetek összetartásának, együttműködésének szimbóluma lett. 
 
Ez után a kis kitérő után, visszakanyarodva a Durindóhoz és a Gyöngyösbokrétához, még nagyon sok évfordulót és emlékévet tudunk együtt ünnepelni, ha az idei résztvevők számát vesszük alapul. A fesztivál valóban beteljesítette célját azzal is, hogy az eddigi helyszíneken megalakultak, megsokasodtak s máig működnek a különböző népművészeti csoportok, együttesek, és bátran vállalják a megmérettetést a koruknak megfelelő versenyeken. 
De ne csak az elmúlt évek fesztiváljainak helyszíneit gondoljuk végig: reményt keltő és reményt adó is az, amiként sok szórványtelepülésen újra föllángol az érdeklődés a népzene, a népi kultúra, a saját iránt. A jövőnk, a jövőbe tekinteni tudás szempontjából ez is végtelen fontos kell, hogy legyen a számunkra. S amennyiben valamely közösség a közeli s a távoli jövőben érez magában elegendő erőt, hogy házigazdája legyen egy ilyen fesztiválnak, akkor nekünk egyetlen kötelességünk van: hogy a lehető legteljesebb módon segítsük őket abban, hogy vállalásukban megerősödjenek, hogy érezzék, bármikor és mindenben számíthatunk egymásra, hogy velük vagyunk mindennapjaikban, abban, hogy egy ilyen esemény révén bemutathassák közösségi életüket, múltjukat és jelenüket, településüket – hogy érezhessék azt: ezáltal még szorosabbá válik közöttünk az együvé tartozás.
 
Mindezen gondolatokkal kívánok Önöknek felejthetetlen pillanatokat, erőt adó, örömteli találkozásokat. Köszönöm, hogy meghallgattak. 
 
Szabó Gabriella, a Fesztiváltanács elnöke