Vers, Szépirodalom
Balogh István (Zenta, 1946. október 31. –) vajdasági magyar író, költő, tanár, a Vajdasági Írók Egyesületének tagja.
Szülővárosa gimnáziumában érettségizett, az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Tanszékén diplomázott. Volt általános-, közép- és főiskolai tanár pedagógusi pályafutása alatt. Ezenfelül több iskola igazgatójának mondhatta magát, illetve rendszeresen részt vett az érettségi bizottságban. Irodalmi munkássága mellett tagja volt a Szabadkán megjelenő Üzenet című irodalmi, művészeti, társadalomtudományi és kritikai folyóirat szerkesztő bizottságának 1976 és 1980 között, az Üzenet kiadói tanácsának az elnöke 1980 és 1991 között, tagja a Szabadkán szerbhorvát nyelven megjelenő Rukovet című irodalmi és kritikai folyóirat szerkesztőségének 1976 és 1991 között.
1993-ban költözött Magyarországra, ettől kezdve itt is dolgozott tanárként, illetve iskolaigazgatóként. 2008-ban nyugdíjba vonult. Jelenleg hazánkban él és alkot; napjainkban is rendszeresen jelenik meg írása (verse, novellája) a Magyar Szó című vajdasági magyar nyelvű napilapban és más fórumokon.
Műveiből fordítottak albán, angol, eszperantó, horvát, lengyel, német, szerb, szlovák nyelvre.
Forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Balogh_Istv%C3%A1n_(k%C3%B6lt%C5%91)
Draskóczy Ede – akit a Képes Vasárnap újságírója „ízig-vérig kultúrembernek” nevezett, Fekete Lajos „az erősek” közt látott, Csuka Zoltán „küldetés...
„Bodor Anikó ‘szívecsücske’ volt a Szélrózsa leánykórus. A kórus tagjai ismerték, tudták, hogy milyen ember volt, mit szeretett, tudták a nevelési ...