Regény
Vasagyi Mária: Eszter könyve: regény, zEtna, Zenta, 2022.
Jutalomkirándulásra robogunk éppen. A célpont Noszvaj. Augusztus vége van és pokoli meleg, igaz, a buszon ezt nem érezzük. A behúzott sötétkék függönyök szétcsúszó fodrai között be-bekukucskál a tűző nap. Gyerekricsaj a buszon, izgatott, erőltetett nevetés. Hallgatom a két sofőrt, amint megvitatják szakmájuk rohamos hanyatlását. Máris fárasztó az út, de csak most indultunk. Szerencsére készültem, néhány nappal korábban megtalált engem ez a könyv. A fülesen keresztül Sigur Rós zenéje ringat és előveszem Vasagyi Mária Eszter könyve című regényét, olvasni kezdek.
Az első mondattal magába szippant a regény, még a buszon is úgy érzem, beleolvadok Sárkánysor világába. Amikor a kezembe került a könyv, nem emlékeztem rögtön, hogy korábban már találkoztam Vasagyi Mária írásaival. A szerző A Kruspér-udvar angyalai című, 2016-os kiadású prózakötetének fedőlapját a férjem, Lázár Tibor rajza díszíti. Nem sokkal azután, hogy hozzánk került az a kötet, el is olvastam. A prózákban volt valami nagyon közeli és közvetlen, a buszon újra megtalál ez az érzes Noszvaj felé robogva, amit a novellák olvasásakor is éreztem. A Kruspér-udvar angyalai szövegei között ugyanis megtalálhatók olyan szövegek, jelenetek, történetek, amelyek visszatérnek most, és – amint azt olvasás közben kiderítem – kikerekednek a regényben. Ahogy olvasok a buszon, felismerem a szereplőket és felidézem azt a bizonyos, már-már bűbájos nosztalgiát, amit akkor éreztem, amikor először találkoztam Félix ükapával és leszármazottaival a prózakötetben. Vasagyi 2002-ben a Forum Kiadó gondozásában kiadott Silentium album című kisregényének történeteit is ezek a szereplők, történetek és helyszínek fűzik össze. Szeretem a visszatérő szereplőket, helyszíneket. Olvasóként szinte régi barátokra, ismerős helyekre lelhetünk, ha tovább olvashatjuk a történetüket. Szeretem azt gondolni, hogy az író elkötelezi magát amellett, hogy elmeséli az olvasóknak a visszatérő szereplő vagy család további történetét, megírja a sorsát.
Az Eszter könyve borítóján Nagyapáti Kukac Péter festménye látható. Rajta kisvárosi, vidéki, nagy családi ház, földbirtokkal. Bárhol lehetünk Bácskában, ez a családregény bármely bácskai nagycsalád sorsáról szólhatna. Erre is felfigyelek olvasás közben – akár ismerhetném is a család leszármazottait, lehet, hogy a nagymamám mesélt gyerekkoromban a dinasztia felemelkedéséről vagy hanyatlásáról, az is lehet, hogy a mi családunk történetével fonódott össze ez vagy egy ehhez hasonló történet. A regény első része pont arról szól, hogyan vált tekintélyessé a család, majd a háborúk alatt és után, a rendszerváltásban hogyan vesztette el a vagyonát és az otthonát. Fontos különbség a 2002-es kisregény és a mostani regény között, hogy változott az elbeszelő, és így a perspektíva is. Narrátorunk Eszter, Félix ükapa leszármazottjának, a csavargó tengerész Mórnak a félzsidó lánya. Eszter szemszögéből ismerkedünk meg a család történetével, ami különösen érdekes, hiszen zsidó származása miatt a család rejtegeti Esztert, és a kislány nagyanyja fiókjából, egy kivájt lyukon keresztül szemléli és írja le a világot, a családot. Nem mindent lát, mégis színes történetet mesél el. Eszter különleges, szinte tündér- vagy madárszerű. Nem lehetünk biztosak benne, hogy maga Eszter vagy csak a képzelete repül – a regényben olykor összefolyik a „valóság” a mesék, mondák varázslatos világával. Talán ezért juttatja eszembe a nagyanyámat, a Sárkány mamát, aki gyerekkoromban, főzés közben olyan sokat mesélt nekem a saját családtörténetünkről, a gyerekkoráról, a háborúról. Gyerekként lógtam minden egyes szaván, és amit szentírásnak vettem, arról csak később jutott eszembe, hogy csupán egyetlen ember, a nagymamám régvolt gyerekkorába vezető történet. Ekkor kophatott le a mama meséiről a varázs. Ez a varázs átszövi ezt a regényt és meg-megcsillan, mint az ékszerek, melyeket Eszter pártfogója, vak Fruzsina rejt a hegyoldalba, amely végül Fruzsinával együtt veszik el.
A regény elbeszélésmódja igencsak változatosnak tűnik. Eszter szerteágazó történetein kívül az olvasó találkozik Jusztin nagyapa „pávaszemmintás moha zöld” könyvébe írt soraival is. Eszteren keresztül megszólalnak az ősök, kerek történetté érnek a család közeli és távolabbi rokonainak legendái. Egy-egy rokon neve is egy történethez vagy személyhez kapcsolódik. Találkozhatunk Énekes nagyanyával, aki roszzmájúan rímekben beszél, vagy inkább rikácsol, Senki Örzsével és balladaszerű történetével. Már egy-egy fejezet is az ősök szavaival kezdődik, hiszen a tőlük idézett bölcs sorokkal nyílik valamennyi. A regényben a temető is beszél. A temető palánkjainak tégláira firkantott üzenetek is megjelennek a regény lapjain, a család mellett bemutatják a meg nem nevezett multikulturális, bácskai települést és lakosainak egy-egy mozzanatát az idő múlásával egyetemben. A család tagjai és a többi szereplő nem csak a temetőben „élnek tovább” üzeneteiken keresztül, hanem Eszter könyvében is, Eszter szavaiban, a mesében. Léteztek-e vagy csak álmodta őket Eszter? Esetleg Fruzsina színpadi előadása volt a család története, hagyatéka? A fantázia fontos szerepet játszik a regényben, hiszen Eszter olykor többször is elmesél egy-egy történetet és a részletek különböznek. Egyszer nem létező iratokat „olvas fel” a megbízhatatlan narrátor a vak Fruzsinának, mert nincs szíve elmondani neki, hogy Fülöp dédapa ládája, amely egykor fontos iratokat tartalmazott, immár üres.
A regény második részében ismét változik az elbeszélésmód, hiszen itt találkozunk a tengerész Mórral és a naplójegyzetein kersztül vele együtt utazunk egzotikus tájakra. A család történetét itt Mór meséli tovább, de az otthon történtek Eszter leveleiből derülnek ki, így, eltekintve Mór emlékeitől, továbbra is Eszter perspektíváján keresztül látjuk az eseményeket. Ebben a részben is megtalálja az olvasót a mágia, hiszen Mór kalandjai és különös nevű tengerésztársai is mesébe illőek. Tanulságos és fantasztikus mítosszal zárul a regény második része, amiben megtudjuk, hogy Eszter talán örökölte repülő képességét, hiszen miután megszülte Esztert, zsidó anyja, Sára is tovaszállt. A naplórészleteket Eszter közli, így ismét megkérdőjelezhető az elbeszélő hitelessége és a valóság. Arra is gondolok a buszon, hogy a cím arra is utalhat, hogy Eszter ír és képzeletereje produktumát olvassuk.
Azonban a cím nem véletlenül azonos a Bibliában található Eszter könyvével sem, hiszen a bibliai Eszter is bátor, hős, noha titkolja zsidó származását. A regény harmadik része felfedi Eszter anyja zsidó családjának tragikus sorsát. Imakönyvbe feljegyzett sorokkal, imával nyílik ez a rész és megrázó - könyekkel küszködök a buszon. Az ima egyfajta felsorolás, megtudjuk a család kegyetlenül meggyilkolt tagjainak sorsát. A regény első részében Félix ükapa leszármazottai is elvesztek, a háborúk, a „csizmák” fontos szerepet játszottak a család tönkremenésében és tönkretevésében, de vesztükre vált gyakori gonoszkodásuk is egymással. Eszter anyja családja sorsán azonban a holokauszt hagyta a legnagyobb nyomot. Gyámja halála után Eszter a holokausztot túlélő családtagokhoz kerül, de velük sem maradhat sokáig és rájuk is tragikus vég vár. Mint a bibliai Eszter, Eszter a hős.
A tizedik, utolsó fejezetet már a kirándulás után, hazafelé olvasom a buszon. Noszvaj dombjai után a sík Bácska útjait járjuk. Ismerős a táj, mintha a noszvaji kiruccanás meg se történt volna. Így zárul a regény is, de most nem kopik a varázslat. Egy fénykép, egy színpadi előadás – több út és történet is ugyanoda, talán haza, vezet. Eszter újra elmondja a történetet. Hazaérünk, tart a varázslat.
Lázár Szűcs Anikó (2024. október)
Töredezettségmentesítés A töredezettségmentesítés egy számítástechnikai fogalom. Azt a folyamatot jelöli, amikor a hard disken tárolt adato...
Akkor mi miért félünk? Nem oly egyszerű könyvet ajánlani, és a döntésemet is nehezen hoztam meg, hogy Sziveri Pasztorál című kötetéről besz...