Ahol nem némultak el a harangok

A szlavóniai, drávaszögi szigetmagyarság fennmaradásába vetett hit az, ami átsüt Faragó Árpád Ahol nem némultak el a harangok című kötetének minden írásán. Olvashatunk e könyvben például Kórógyról, a mintegy ezeréves kis faluról, az iszonyú háborús megpróbáltatásokról, a zánkai menedékükről, de a szerző felidézi a több mint 850 éves Szentlászló múltját is. Sokat megtudhatunk Leányvárról, ahol Herceg János jó alkotói közeget talált. Faragó Árpád feleleveníti azt az 1973-as emlékét, amikor Sinkovits Imrét elkísérte vörösmarti fellépésére, de szerzőnk 1991-ben a vörösmarti kihalt utcák házai közé szorult fájdalmas némasággal kapcsolatos érzéseit is megörökítette.

A vörösmarti tájház sorsáról is olvashatunk a kötetben, és e szigetmagyarság olyan nagy egyéniségeiről, mint például Baranyai Júlia volt, vagy Lábadi Károly, aki ma is fáradhatatlanul munkálkodik. Hercegszőlős, a szülőfalu örök szerelem. Faragó felidézi Árpád életében, s felidézi édesapja, Faragó Ferenc (1905–1944) református lelkipásztor életútját, akit a partizánok végeztek ki 1944. december 3-án. A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által megjelentetett könyvben szereplő írások többsége a Magyar Szóban és a Hét Napban megjelent, de egészen más így, „egyben” olvasni e vallomásokat a szülőföldről.